A Kúria 1/2026. jogegységi határozata megerősítette a banki csalások áldozatait védő bírói gyakorlatot

A Kúria Jogegységi Tanácsa 2026. március 2-án meghozott 1/2026. számú jogegységi határozatában (Jpe.IV.60.032/2025/11. szám) a már egy korábbi cikkemben bemutatott Pfv.20.685/2024/5. számú kúriai határozatban kifejtett fogyasztóbarát jogértelmezést valamennyi bíróságra kötelező erejű jogegységi határozatba foglalta. Ezzel a banki csalások körében követendő bírói gyakorlat sziklaszilárd alapokra került: a pénzintézetek csak kivételesen szűk körben tudják kivédeni a megtérítési kötelezettségüket.

A jogegységi eljárás háttere – miért volt szükség a határozatra?

A Kúria P.VI. tanácsa egy újabb felülvizsgálati ügyben (Pfv.21.384/2024.) el kívánt térni a Pfv.20.685/2024/5. számú referenciahatározattól. Az indítványozó tanács álláspontja szerint a 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) 45. § (3) bekezdése szerinti banki mentesüléshez nem a kár bekövetkezésével kapcsolatban, hanem a fogyasztó kötelezettségszegése vonatkozásában kellene a súlyos gondatlanságot vizsgálni – ami a banki gyakorlat számára nyilvánvalóan kedvezőbb, lényegesen alacsonyabb mérce lett volna.

A Kúria korábbi határozatától viszont csak akkor lehet eltérni, ha azt a Jogegységi Tanács jogegységi határozattal jóváhagyja. A Jogegységi Tanács azonban a jelen ügyben nem hagyta jóváaz eltérést: az indítvánnyal szemben kifejezetten fenntartotta és megerősítette a fogyasztóknak kedvező korábbi jogértelmezést.

A perbeli tényállás – egy újabb tipikus banki csalási modell

Az alapügyben a fogyasztó egy Instagram felületen kriptovaluta-kereskedési céllal regisztrált. Egy ismeretlen, angliai telefonszámról jelentkező elkövető – több lépcsőben felvéve a kapcsolatot – elérte, hogy:

• a fogyasztó az online bankolásra is használt készülékére telepítsen egy távoli hozzáférést biztosító alkalmazást,
• olvasson be egy számára Viber üzenetben küldött, a bank hivatalos netbank felületéről kivágott QR-kódot, valamint
• végezze el a Face ID útján történő erős ügyfél-azonosítást.

Ennek következtében az elkövető a fogyasztó számláján 6.700.000 forintos átutalást kezdeményezett, majd – mivel a kedvezményezett közben „megbízható partnerként" került rögzítésre, ami az erős ügyfél-hitelesítés alóli kivételek közé tartozik – további 9.500.000 forintot is, azaz a fogyasztót összesen 16.200.000 forintos kár érte.

A békéltető testület a teljes összeget visszatérítendőnek ítélte. A pénzintézet keresete alapján azonban első fokon csak részben, másodfokon teljes mértékben mentesítette a bankot a bíróság. A felülvizsgálati eljárás során merült fel a Pft. 45.§ (3) bekezdésében hivatkozott súlyos gondatlanság értékelésnek jogkérdése, amelyet a Kúria most az 1/2026. jogegységi határozatban véglegesen eldöntött.

A súlyos gondatlanság fogalma a Pft. alkalmazásában

A jogegységi határozat rendelkező részének 1. pontja szerint:

„A súlyos gondatlanság fogalmát a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 45. § (3) bekezdése alkalmazásában úgy kell értelmezni, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt a magatartása következményével, számolnia kellett a kár bekövetkezésével, a gondosság olyan szintű elhanyagolása valósult meg, amely már közel áll a szándékossághoz, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható az ügyfél nagyfokú közömbössége, felelőtlensége."

A pénzintézet mentesüléséhez tehát nem elegendő annak bizonyítása, hogy a fogyasztó valamely banki biztonsági szabályt megsértett vagy hanyagul járt el. A banknak konjunktívan bizonyítania kell, hogy a fogyasztó:

1. szubjektíve tisztában volt a magatartása lehetséges következményével,
2. számolnia kellett a kár bekövetkezésével,
3. olyan szintű gondatlanságot tanúsított, amely már a szándékossághoz közelít, és nagyfokú közömbösséget, felelőtlenséget mutat a hátrányos következmények tekintetében.

Felróhatóság és vétkesség – két szigorúan elhatárolt kategória

A Kúria határozata precízen elhatárolja a felróhatóság és a vétkesség kategóriáit:

• A felróható kötelezettségszegés objektivizált mérce: az adott helyzetben általában elvárható magatartás elmulasztása [Ptk. 1:4. §; Pft. 40. § (1) bekezdés]. Itt egy tipizált személyhez (általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó) mért elvárásról van szó.
• A szándékosság, illetve a súlyos gondatlanság ellenben szubjektív vétkességi kategória: a konkrét személy tudattartalmát kell vizsgálni az eset összes körülményének mérlegelésével.

A banki mentesüléshez tehát mindkét lépcsőnek teljesülnie kell: a fogyasztói kötelezettségszegés plusz a kár bekövetkezésével kapcsolatos – szinte szándékossághoz közelítő – súlyos gondatlanság.

A bizonyítási teher: kizárólag a banké

A Kúria a határozat indokolásában a Pft. 43. § (2) bekezdésére és a PSD2 irányelv [2015/2366/EU irányelv] 72. cikk (2) bekezdésére is hivatkozva megerősítette: a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz puszta használata önmagában sem a jóváhagyást, sem a súlyosan gondatlan magatartást nem bizonyítja. A jóvá nem hagyott fizetési műveletek esetén a kár viselése megdönthető vélelemmel a pénzintézetre telepítve van, ezért a bizonyítási kötelezettség teljes egészében a pénzforgalmi szolgáltatót terheli.

A Kúria kifejezetten megerősítette azt a Pfv.20.685/2024/5. számú Kúriai referenciahatározati megállapítást is, hogy a PSD2 irányelv (72) preambulumbekezdése értelmében az ezzel ellentétes szerződési feltételeket semmisnek kell tekinteni. A bankok az általános szerződési feltételeikben tehát nem szigoríthatják saját javukra a mentesülés mércéjét.

A jogegységi határozat kötelező ereje

A Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a jogegységi határozat valamennyi bíróságra kötelező, méghozzá a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától. A Kúria a jelen határozatában maga is leszögezte: ez a kötelező erő jogalkalmazási szempontból nem különbözik attól, mintha a jogalkotó jogszabályban rögzítette volna a jogértelmezést.

Mindez azt jelenti, hogy a banki csalás áldozatai által indított, megtérítésre irányuló perekben innentől kezdve – minden bíróság előtt – a fent kifejtett, kifejezetten fogyasztóbarát mérce alkalmazandó. A Kúria emellett az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését is mellőzte, jelezve, hogy a PSD2 irányelv alapján sem indokolt eltérni a kialakított gyakorlattól.

Egy fontos pontosítás – mikor állapítható meg mégis a súlyos gondatlanság?

Az 1/2026. számú jogegységi határozat 76. pontja kifejezetten leszögezi: a fogyasztó súlyos gondatlansága nem zárható ki minden esetben. A Kúria példaként említi, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatok harmadik személy részére történő átadása sok esetben olyan súlyos gondossági mulasztásnak minősülhet, amellyel összefüggésben a fogyasztónak nyilvánvalóan számolnia kell a felelőtlen magatartás hátrányaival.

Ebből következően minden ügyet egyedileg, a fogyasztó konkrét tudattartalmának feltárásával kell értékelni – ez teszi nélkülözhetetlenné a szakszerű ügyvédi képviseletet a banki csalási ügyekben.

Forduljon hozzám banki csalás esetén!

Amennyiben bankkártyás, internetbankos vagy más online banki csalás áldozata lett, az 1/2026. számú jogegységi határozat alapján a pénze visszaszerzésére lényegesen erősebb jogi alapokon állhat, mint akár egy évvel ezelőtt. A Kúria most a fogyasztói érdekeket nem csupán egyedi határozatban, hanem kötelező erejű jogegységi határozatban is rögzítette.

_{A pénzintézettel folytatott panaszeljárás esetleges eredménytelensége esetén – akár a Magyar Nemzeti Bank mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület, akár a polgári bíróság előtt – ügyvédi segítséggel a teljes elszenvedett kár megtérítése jó eséllyel kikényszeríthető a bankkal szemben. A Pft. és a PSD2 alkalmazása összetett szakjogi értékelést igényel, így banki csalási ügyben javaslom, hogy mielőbb keressen fel engem, mint tőkepiaci- és bank szakjogászt.}