A vezető tisztségviselők - ügyvezető felelőssége megállapításának kérdései

A vezető tisztségviselőknek a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége alapvetően a Csődtv. 33/A. § rendelkezésein alapul, amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezetői feladatokat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el (ez 2014. március 15-től könnyítés a korábbi hitelezők érdekeinek elsődleges figyelembevétele követelményéhez képest); ez azonban nem jelenti azt immáron, hogy kizárólag a hitelezők érdekeit kellene figyelembe venni. Bár a módosítás könnyebbséget jelent összességében, azonban annak elhatárolása, hogy milyen hitelezői érdek figyelembevétele szükséges, megfelelő szakértelmet és a joggyakorlat ismeretét kívánja. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet értékelése külön, részletes vizsgálatot igényel, amiről korábban írtam.

Az ügyvezető mögöttes felelőssége megállapításának feltételei

A Csőtv. 33/A. § szerint az ügyvezető és más vezető tisztségviselő mögöttes felelőssége megállapíthatóságának egyik fontos, de nem kizárólagos feltétele, hogy a terhére rótt jogügylet időpontjában és onnantól a felszámolás elrendeléséig folyamatosan fenn kell állnia a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet állapotának, annak megszakadása az ügyvezető mentesülését eredményezi.

Önmagában ki nem elégített tartozások keletkezése és felhalmozása, valamint az adós társaság fizetésképtelenné válása nem alapozza meg az ügyvezető és más vezető tisztségviselő mögöttes felelőssége megállapíthatóságát a ki nem elégített hitelezői követelésekért. Fontos kiemelni, hogy nem csak aktív, tevőleges magatartás, hanem a passzivitás, mulasztás is alkalmas lehet a mögöttes felelősség megállapítására - tipikusan ilyen eset, amennyiben az adós a cégét fizetési kötelezettségben marasztaló elsőfokú nem jogerős határozatot követően nem képez a kötelezettségre céltartalékot. Kiemelten fontos szempont ez az adóhatósági vizsgálatoknál, ahol a konkrét marasztalást megelőzően már az annak alapjául szolgáló ellenőrzési jegyzőkönyv alapján számolnia kell a vezető tisztségviselőnek az esetleges későbbi fizetési kötelezettséggel.

Konkrét listát a jogszabályok nem tartalmaznak a tipikus felróható magatartásokról, azonban a joggyakorlat alapján az alábbi cselekmények nagy valószínűséggel megalapozzák az ügyvezető és más veztő tisztséviselő mögöttes felelőssége megállapítását:

- vagyontárgy értékesítése esetén a vételár befolyásának azon okból történő elmaradása, mert a vevő kiválasztásánál a vezető tisztségviselő gondatlanul járt el;
- mélyen értéken aluli vagyonértékesítés;
- olyan kölcsönnyújtás, amelynek behajthatósága gondos eljárás alapján kétséges lett volna;
- vagyoni kötelezettségvállalással járó szerződéskötéskor nem kellő gondosság és körültekintés tanúsítása;
-  kirívóan ésszerűtlen kockázatvállalás, aminek nyomán az adóst kár érte;
- a felszámolás megindulását követően az adós könyv szerinti vagyonát a felszámolónak nem adja át, illetve azzal nem tud elszámolni;
- osztalék kifizetése az adós tagjai részére a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után;
- saját, illetve kapcsolt vállalkozásának érdekeinek szem előtt tartása és ezzel az adósnál jelentkező károkozás;
- kirívóan ésszerűtlen és kockázatos üzleti döntések, amelyek nyomán az adós vagyona csökkent;
- az adós aktív vagyonának csökkenésének hiányában akkor is, ha a vezető tisztségviselőnek felróhatóan időközben olyan tartozások keletkeznek, amelyek a hitelezői követelések kielégítését negatívan befolyásolják, az is általában vagyoncsökkenésként értékelhető.

Ezekben az esetekben az ügyvezető mögöttes felelőssége megállapításának mértékéhez azt veszi alapul a bíróság, hogy a vezető tisztségviselő felróható magatartása hiányában mekkora lett volna a hitelezők kielégítésére fordítható vagyona az adósnak.

A megállapítási perben alapvetően a felperesnek (hitelező, felszámoló) kell bizonyítania a vezető tisztségviselőnek felróható magatartást, a vagyoncsökkenés mértékét, azonban amennyiben a Csődtv. 31.§ (1) a)-d) pontjai szerinti kötelezettségeit, vagy a beszámoló határidőben történő közzétételére vonatkozó kötelezettségét a vezető tisztségviselő nem teljesíti határidőre (annak érdemi hátrányától függetlenül), a bizonyítási teher megfordul és vélelmezendő az ügyvezető mögöttes felelősse, amivel szemben azonban kimentési lehetősége van. Ez jelentős nehezítés viszont a vezető tisztségviselő részére.

Érdemleges kimentési lehetőségek

Mentesül az ügyvezető és más vezető tisztségviselő a mögöttes felelőssége megállapítása alól, amennyiben bizonyítja, hogy a hitelezői veszteségek elkerülése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében elvárható valamennyi intézkedést megtette.

A joggyakorlat szerint – az eset összes körülményének mérlegelése mellett – elfogadható érvek:

- testületi ügyvezetés esetén az adott vezető tisztségviselő a testületi döntésben nem vett részt, vagy a vagyoncsökkenést eredményező döntés ellen szavazott;
- a vagyoncsökkenést, illetve a hitelezői kielégítés elmaradását a legfőbb szerv határozata okozta közvetlenül.

Nem elfogadható az az érvelés, hogy a vezető tisztségviselő csak névlegesen látta el a tisztségét – árnyék vezető tisztségviselő; illetve, hogy az adós társaság szerve (felügyelő bizottság, könyvelő, könyvvizsgáló), vagy munkavállalója nem megfelelően látta el a feladatát, a társaság adminisztrációja nem volt megfelelő, mivel ezen körülmények mind a vezető tisztségviselő befolyása és felelősége alá tartoznak. A megfelelő szakértelem, vagy képzettség hiánya sem megfelelő kimentési hivatkozás.

Gyakori kimentésre irányuló hivatkozás, hogy a vezető tisztségviselő, mint a társaság tagja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülése érdekében tagi kölcsönt nyújtott. A tagi kölcsön nyújtása akkor lehet alapos kimentési ok, ha azt a vezető tisztségviselő valójában nem kölcsönként nyújtotta, vagy később a kölcsön visszakövetelésének jogáról véglegesen és visszavonhatatlanul lemondott. A tagi kölcsönnel ugyanis az adós vagyona nem nő, a hitelezők irányában fennálló tartozások (hiszen ez esetben a tagi kölcsönt nyújtó vezető tisztségviselő is az adós hitelezőjévé válik) nem csökkenek.

Összességében megállapítható, hogy az ügyvezető mögöttes felelőssége megállapításának kérdése nem egzakt ismérveken alapul, hanem több körülmény és ismérv együttes vizsgálatán alapul. Már a  fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet veszélye esetén is érdemes szakértő ügyvédhez fordulni, mivel ezen kérdéskörben a könyvelő nem fog tudni megfelelő iránymutatásokat adni már csak abból kifolyólag sem, hogy a fizetésképtelenség és annak fenyegető helyzete eltérő a számviteli és a jogi megítélésben.