A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet a gyakorlatban

Fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség fogalma

A csődtörvényben a fizetésképtelenség fogalma pontosan definiálva van, ezekben az esetekben a bíróság megállapítja az adós fizetésképtelenségét és elrendeli a felszámolását: „az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki; az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt; az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette; a korábbi csődeljárást megszüntette; vagy az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására”. Fontos azt szem előtt tartani, hogy ezen kritériumok objektív körülményeket vizsgálnak és gazdasági szempontból nem feltétlen kell valóban fizetésképtelen helyzetben lennie az adósnak ahhoz, hogy felszámolását elrendelje a bíróság.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalma azonban messze nincsen ilyen részletesen meghatározva: „a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni”. Ezzel a jogalkotó a wrongful trading (indokolatlan kockázatvállalás) intézményét vezette be a magyar jogrendszerbe annak érdekében, hogy a fizetésképtelenség veszélye esetén a hitelezők érdekeit (követeléseik kielégítését) veszélyeztető magatartásokat megelőzze, illetve szankcionálja; elvárható ilyenkor ugyanis, hogy az adós vezető tisztségviselője a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával irányítsa ebben a helyzetben a cégét.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet még nem egyenlő a felszámolással

A gyakorlatban az egyáltalán nem kirívó, hogy egy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő céggel szemben akár évekig nem indul felszámolási eljárás, akár azért, mert a hitelező inkább peres úton és végrehajtás keretében kísérli meg érvényesíteni követelését, vagy más okból nem kerül megindításra a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése iránti eljárás.

A konkrét jogszabályi definíció hiányában a bírói gyakorlatot kell áttekinteni, amely iránymutatásokkal szolgál a vezető tisztségviselők – és adott esetben a könyvelők – részére annak eldöntésére, hogy mely esetekben áll fenn a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete az adósnak:

Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy a fent ismertetett jogszabályi rendelkezések alapján a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet jogi értelmezése eltér annak könyvviteli felfogásától. Könyvviteli szempontból (a társaság könyvelője részére) nem fenyeget fizetésképtelenség, mindaddig, ameddig az adós követeléseinek, tárgyi eszközeinek, készleteinek, befektetett eszközeinek (könyv szerinti vagyon) az értéke meghaladta az esedékes kötelezettségek összegét. A Könyvelési elvek a követelésekkel szemben a társaság vagyonába beletartozó minden aktívumot, a likvid és illikvid vagyonelemeket, forgóeszközöket és befektetett eszközöket egyaránt figyelembe vesznek. Ez a megközelítés azonban nem ad arra választ, hogy az adós ezen aktívákból esedékességkor valóban ki tudja-e egyenlíteni a vele szemben fennálló pénzköveteléseket – erre ugyanis valójában csak a társaság likvid vagyonelemeiből van lehetősége.

A likviditás a fő kérdés

Az, hogy adott gazdasági társaságnál mi minősül likvid vagyonelemnek, egyedileg elbírálandó kérdés. Szigorú megközelítés szerint csak a pénzeszközök minősülnek likvid vagyonelemnek, azonban ez nyilvánvalóan túlzóan megszorító rendező elv lenne. A likviditás vizsgálata során általánosságban a társaság forgóeszköz állományát szokták a rövid lejáratú kötelezettségeivel szembe állítani, mint éven belül értékelendő tételeket. A forgóeszközök között mindenképpen értékelendő szempont, hogy a pénzeszközök mellett mekkora arányt képeznek a készletek és követelések, illetve ezek milyen módon konvertálhatók pénzeszközzé (egy nehezen értékesíthető készlet, vagy a könyvekben nyilvántartott, azonban behajthatatlannak minősülő követelés nem tekinthető likvid vagyonelemnek, mivel ezekből rövid távon nem elégíthetők ki az esedékes követelések). A követelésekkel kapcsolatosan vita esetén iránymutató a követelések értékelése tekintetében az adós számviteli politikájában meghatározott elvek (ezért nem mindegy, hogy az mennyire egyedileg a cégre szabott).

A fentiek alapján értelmezett likviditás mérésére kerül alkalmazásra a likviditási ráta(Likviditási ráta = forgóeszközök / rövid lejáratú kötelezettségek). Az arány megmutatja, hogy a cég elméletileg ki tudja-e fizetni a rövid lejáratú kötelezettségeit (beszállítók, hitelek) a forgóeszközeiből (készpénz, készletek, vevőkövetelések). Amennyiben az értéke kisebb mint 1, akkor fennáll a fizetésképtelenség közvetlen veszélye, azaz valószínűsíthető, hogy a vállalkozás képtelen lenne kifizetni az összes rövid lejáratú tartozást, amennyiben azok egyszerre válnának esedékessé. A magas likviditási ráta azonban önmagában nem biztosítja, hogy a társaság valóban teljesíteni tudja kötelezettségeit rövid távon, ez függ egyrészt a forgóeszközök összetételétől, másrészt a forgóeszközök - különösen a készletek és a követelések - forgási sebességétől (ha ez utóbbiak aránya magas, forgási sebességük pedig alacsony, a társaságnál magas likviditási mutató mellett is felmerülhetnek fizetési gondok).

A készletek értékesíthetőségének problémájának kiküszöbölésére került meghatározásra a likviditási gyorsráta (acid test ratio), amely azt mutatja, hogy a társaság a készleteknek a forgóeszközökből történt levonását követően, hogyan tudná kötelezettségeit rövid távon kiegyenlíteni. Megfelelő üzletmenet mellet az általános szakértői vélemény szerint a 0,7 feletti likviditási gyorsráta mutató megfelelő és nem jelent fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet.

A fentiekben ismertetett mutatókkal a gondos cégvezető folyamatosan figyelemmel tudja kísérni társasága fizetőképességét és annak megfelelően ütemezni adósságai kifizetését. Kiemelendő, hogy az irányadó bírósági gyakorlat szerint a céggel szembeni lejárt követelések kielégítésének sorrendje mindaddig szabadon megválasztható, ameddig pénzeszközei az összes lejárt és lejáró követelésére fedezetet nyújtanak.

Fontos, hogy a fenyegető fizetésképtelenség szempontjából nem az a lényeges, hogy van-e olyan követelés, amely alapján a társaság fizetésképtelensége megállapítható lenne és felszámolásának elrendelésére kerülhetne sor, hanem az, hogy azon tartozásait, amelyekre vonatkozóan a jogviszony már létrejött, esedékességkor meg tudja-e fizetni. Amennyiben a társaság gazdasági helyzete alapján tartozásait esedékességkor meg tudná fizetni, azonban egyéb megfontolásból ezt nem teszi, a fenyegető fizetésképtelenség helyzete (és ezzel kapcsolatosan a vezető tisztségviselőnek a hitelezők érdekeinek elsődleges szem előtt tartásának kötelezettsége) nem áll fenn – ellenben felszámolás indítható a társasággal szemben.

Itt kell megjegyezni, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetén a hitelezői érdekeket nem csak az aktív vagyoncsökkentés sértheti, hanem az a körülmény is, amennyiben olyan további kintlévőségei keletkeznek a társaságnak, amelyek az eladósodottság mértékét növelik (rövid távú fizetőképességet javító eredmény ésszerű várakozása nélkül) és ezzel a hitelezők követelésének kielégítését negatívan befolyásolják (passzív vagyoncsökkentés). Általánosságban elmondható, hogy a hitelezők érdekeit sértő vagyoncsökkentés egybeesik a társaság érdekeit sértő vagyoncsökkenéssel, legyen az szándékos, vagy akár gondatlan eljárás eredménye.

A fentiek alapján tehát folyamatosan, de különösen az év vége közeledtével – nem csak mérleg készítéskor majd – érdemes áttekinteni a cégünk cash flow-ját és a likviditási rátákra is tekintettel kezelni a könyvelést.

A fenyegető fizetésképtelenség megállapításának korlátai

A fentiek mellett azonban kizárólag az a tény, hogy az adós társaság esedékességkor egyéb okból nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, nem alkalmas a fizetésképtelenséggel fenegető helyzet megállapítására.

Egyben, amennyiben a korábbi fizetésképtelenséggel fenyegető, vagy akár konkrét fizetésképtelen helyzet megszűnt és helyreállt a társaság fizetőképessége, az vezető tisztségviselő kapcsolódó felelőssége nem értékelhető.

 _{Ezen cikk korábbi váltoata alapján jelent meg a Budapest LAB fizetési nehézségekről szóló cikke.}