A vezető tisztségviselők felelősségének kérdései

A vezető tisztségviselőknek a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége alapvetően a Csődtv. 33/A.§ rendelkezésein alapul, amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el (ez 2014. március 15-től könnyítés a korábbi hitelezők érdekeinek elsődleges figyelembevételének követelményéhez képest); ez azonban nem jelenti azt immáron, hogy kizárólag a hitelezők érdekeit kellene figyelembe venni. Bár a módosítás könnyebbséget jelent összességében, azonban annak elhatárolása, hogy milyen hitelezői érdek figyelembevétele szükséges, megfelelő szakértelmet és a joggyakorlat ismeretét kívánja. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet értékelése külön részletes vizsgálatot igényel, amiről korábban írtam.

A mögöttes felelősség megállapításának feltételei

A vezető tisztségviselőnek a Csőtv. 33/A.§ szerinti mögöttes felelősségének megállapíthatóságának egyik fontos, de nem kizárólagos feltétele, hogy a terhére rótt jogügylet időpontjában és onnantól a felszámolás elrendeléséig folyamatosan fenn kell állnia a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetnek, annak megszakadása az ügyvezető mentesülését eredményezi.

Önmagában ki nem elégített tartozások keletkezése és felhalmozása, valamint az adós társaság fizetésképtelenné válása nem alapozza meg a vezető tisztségviselő mögöttes felelősségét a ki nem elégített hitelezői követelésekért. Fontos kiemelni, hogy nem csak aktív, tevőleges magatartás, hanem a passzivutás, mulasztás is alkalmas lehet a mögöttes felelősség megállapítására, tipikusan, amennyiben az adós marasztaló elsőfokú nem jogerős határozatot követően nem képez a kötelezettségre céltartalékot. Kiemelten fontos szempont ez az adóhatósági vizsgálatoknál, ahol a konkrét marasztalást megelőzően már az annak alapjául szolgáló ellenőrzési jegyzőkönyv alapján számolnia kell a vezető tisztségviselőnek az esetleges későbbi fizetési kötelezettséggel.

Konkrét listát a jogszabályok nem tartalmaznak a tipikus felróható magatartásokról, azonban a joggyakorlat alapján az alábbi cselekmények nagy valószínűséggel megalapozzák a mögöttes felelősség megállapítását:

- vagyontárgy értékesítése esetén a vételár befolyásának azon okból történő elmaradása, mert a vevő kiválasztásánál a vezető tisztségviselő gondatlanul járt el;
- mélyen értéken aluli vagyonértékesítés;
- olyan kölcsönnyújtás, amelynek behajthatósága gondos eljárás alapján valószínűsíthető volt;
- vagyoni kötelezettségvállalással járó szerződéskötéskor nem kellő gondosság és körültekintés tanúsítása;
-  kirívóan ésszerűtlen kockázatvállalás, aminek nyomán az adóst kár érte;
- a felszámolás megindulását követően az adós könyv szerinti vagyonát a felszámolónak nem adja át, illetve azzal nem tud elszámolni;
- osztalék kifizetése az adós tagjai részére a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után;
- saját, illetve kapcsolt vállalkozásának érdekeinek szem előtt tartása és ezzel az adósnál jelentkező károkozás;
- kirívóan ésszerűtlen és kockázatos üzleti döntések, amelyek nyomán az adós vagyona csökkent;
- az adós aktív vagyonának csökkenésének hiányában akkor is, ha a vezető tisztségviselőnek felróhatóan időközben olyan tartozások keletkeznek, amelyek a hitelezői követelések kielégítését negatívan befolyásolják, az is általában vagyoncsökkenésként értékelhető.

Ezekben az esettekben a mögöttes felelősség megállapításának mértékéhez azt veszi alapul a bíróság, hogy a vezető tisztségviselő felróható magatartása hiányában mekkora lett volna a hitelezők kielégítésére fordítható vagyona az adósnak.

A megállapítási perben alapvetően a felperesnek (hitelező, felszámoló) kell bizonyítania a vezető tisztségviselőnek felróható magatartást, a vagyoncsökkenés mértékét, azonban amennyiben a Csődtv. 31.§ (1) a)-d) pontjai szerinti kötelezettségeit, vagy a beszámoló határidőben történő közzétételére vonatkozó kötelezettségét a vezető tisztségviselő nem teljesíti határidőre (annak érdemi hátrányától függetlenül), a bizonyítási teher megfordul és vélelmezni kell a vezető tisztségviselő felelősségét, amivel szemben kimentési lehetősége van. Ez jelents nehezítés a vezető tisztségviselő részére.

Érdemleges kimentési lehetőségek

Mentesül a mögöttes felelősség megállapítása alól a vezető tisztségviselő, amennyiben bizonyítja, hogy a hitelezői veszteségek elkerülése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében elvárható valamennyi intézkedést megtette.

A joggyakorlat szerint – az eset összes körülményének mérlegelése mellett – elfogadható érvek:

- testületi ügyvezetés esetén az adott vezető tisztségviselő a testületi döntésben nem vett részt, vagy a vagyoncsökkenést eredményező döntés ellen szavazott;
- a vagyoncsökkenést, illetve a hitelezői kielégítés elmaradását a legfőbb szerv határozata okozta közvetlenül.

Nem elfogadható az az érvelés, hogy a vezető tisztségviselő csak névlegesen látta el a tisztségét – árnyék vezető tisztségviselő; illetve, hogy az adós társaság szerve (felügyelő bizottság, könyvelő, könyvvizsgáló), vagy munkavállalója nem megfelelően látta el a feladatát, a társaság adminisztrációja nem volt megfelelő, mivel ezen körülmények mind a vezető tisztségviselő befolyása és felelősége alá tartoznak. A megfelelő szakértelem, vagy képzettség hiánya sem megfelelő kimentési hivatkozás.

Gyakori kimentésre irányuló hivatkozás, hogy a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülése érdekében tagi kölcsönt nyújtott. A tagi kölcsön nyújtása akkor lehet alapos kimentési ok, ha azt a vezető tisztségviselő valójában nem kölcsönként nyújtotta, vagy később a kölcsön visszakövetelésének jogáról véglegesen és visszavonhatatlanul lemondott. A tagi kölcsönnel ugyanis az adós vagyona nem nő, a hitelezők irányában fennálló tartozások (hiszen ez esetben a tagi kölcsönt nyújtó vezető tisztségviselő is az adós hitelezőjévé válik) nem csökkenek.

Összességében megállapítható, hogy a mögöttes felelősség megállapításának kérdése nem egzakt ismérveken alapul, hanem több körülmény és ismérv együttes vizsgálatán alapul. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetnek már a veszélye esetén is érdemes szakértő ügyvédhez fordulni, mivel ezen kérdéskörben a könyvelő nem fog tudni megfelelő iránymutatásokat adni már csak abból kifolyólag sem, hogy a fizetésképtelenség és annak fenyegető helyzete eltérő a számviteli és a jogi megítélésben.